Sírással vegyülő vinnyogó röhögés fojtogat azóta, hogy kilátogattam tegnap a Fidesz szegedi kampányzáró nagygyűlésére Dolannal. Orbán Viktor miniszterelnök szeretetet hozott a térre, engem meg még jó, hogy meg nem lincseltek egy tábla miatt, amin egy kacsa örült a reziscökkentésnek.

Viktor, Dolan és lincshangulat a szegedi fideszes kampányzárón

Pedig én tényleg egy kedves, laza délutánra készültem a múltkori rezsifórumból kiindulva, gondoltam, megsétáltatjuk a kacsákat (három táblát csináltam, hogy ne irigykedjenek az ismerősök), csendes megfigyelőként részt veszünk, aztán hazamegyünk. Még a főpróba is jól sikerült, egy órával az esemény kezdete előtt a Dóm téren kedvesen fogadtak a fideszes aktivisták, kaptunk táblát, lufit, bénagylászlós tollat. Egy IKSZ-es ismerős vidáman meg is kérdezte, hogy akkor most megyek-e haza verni rá, én megköszöntem a programajánlatot, de inkább megvártuk a gyűlést.

Őszintén szólva fogalmam nincs, mi hangzott el a gyűlésen, mert a franc gondolta, hogy ennyi indulatot vált ki Dolan a jelenlévő közép- és időskorú Orbán-rajongótáborból. Az első kóstolgatás az volt, amikor odajöttek hozzánk, hogy "áhá, most már tudjuk, ti vagytok a libások!". Bajnai, Bajnai everywhere. Nem tudtuk meg, hogy miből jutottak erre a felismerésre, azt viszont igen az egyik nénitől, hogy miattunk ment ki a gyereke külföldre. Én ezt nem nagyon értettem, mert itt négy éve már nagyon jó, van háromszázezer új munkahely, alacsony rezsi, túrórudi, stadion. De innentől nem nagyon volt megállás.

Azzal a békés, vidám, kulturált társalgóval még nem is volt baj, aki azzal érvelt, hogy 400 forint helyett 220 most a kristálycukor kilója. Ehhez Horváth Andrásnak is lenne pár szava, de most tényleg hagyjuk. Következő kóstolgatásnak megkaptuk, hogy duplát kéne fizetnünk. Rezsit is, tandíjat is. Meg hogy mit képzelünk, szégyelljük magunkat és a fenyegetőzést, hogy jó lesz, ha vigyázunk magunkra, illetve hogy menjünk MSZP-nagygyűlésre. Én mentem volna oda is, táblaötletem is lenne, de vagy nem tartottak Szegeden, vagy lemaradtam. Ezután tüntetőleg feltartották a Fidesz-tábláikat, amikből nálunk is volt pár, feltartottuk velük mi is. Ekkor köpönyegforgatók lettünk, egy nő pedig megjegyezte, hogy látszik a hajamon, hogy liberális vagyok. Jeleztem, hogy Bohács képviselőjelölt urat szeretnénk inkább hallgatni, erre fejbe lettem baszva egy Fidesz-táblával.

Ezután egy férfi a velünk lévő lányt kezdte rángatni, hogy kiszedje a kezéből a táblát, miközben egy másik kiabált, hogy "provokáció". Körülnéztem, hogy hol, de megállapítottam, hogy itt mindenkit a saját hülyesége provokál. Mondtam, hogy hallgatnánk a beszédet, ha engednék, erre azt javasolták, hogy kussoljak. Ez igazán nem rajtam múlt. Ekkor már egy szekuritis is megunta a baszogatásunkat, és közölte a körülöttünk állókkal, hogy mindenki elmondhatja a véleményét, amire az volt a reakció, hogy "elég baj".

Következő felvonás, középkorú pár érdeklődik a csendőrpertu stilisztikai jegyeivel, hogy "minek kellett neked idejönni", majd áttértünk a személyiségi jogokra (nefilmezzen, nefilmezzen). A pár férfi tagja arról érdeklődött, mennyit kapunk a táblák tartásáért, majd ajánlatot tett, hogy pénzért ő is tartaná. Rajtam ne múljon a gyereknap, elővettem száz forintot, a férfi fogta a táblát, majd diadalittasan vigyorgott, hogy látom, ő máris keresett száz forintot, nekem meg (dobpergés) fogkrémre kéne költenem a kapott pénzt. "Ó, hát most tényleg ezen a szinten vitázunk?" - kérdeztem végül, "ezen" - jött a válasz. Oké. "Szégyellném, ha ilyen gyerekem lenne" - mondta a pár nőtagja, remélem, őt is fel fogja ismerni a gyereke a videón.

A szintlépés után nehezebb ellenség jött, a Zöldkosztümös Szörny, aki bemelegítésként arról érdeklődött hozzám lépve, hogy mit dolgozok. A konstruktív vita reményében tisztelettudóan válaszoltam, hogy munkát keresek. Mi a végzettségem, kérdezte, válaszoltam, hogy újságíró. Kérte, hogy magyarázzam el, mi a táblám értelme, szerintem a rezsicsökkentés kacsa? "Szerintem örül a kacsa a rezsicsökkentésnek" - mondtam neki, majd olyan földöntúli vigyor öntötte el az arcát, mint amikor Janka néni geciséget csinál a Szomszédokban. "ELHISZEM HOGY NEM TALÁL MUNKÁT SZEGEDEN" - mondta diadalittasan. A következő már az volt, hogy csavargatta a kezemből a telefont, hogy azonnal töröljem ki a felvételt, ennek jutalmaként egy civil ruhás rendőr kísérte el higgadni.

A Bohács Zsoltos pólókban feszítő rajongótábortól még egy telefoncsavargatást kellett elszenvedni, mert nekik személyiségi jogaik vannak. Nekem meg bizonyítékom garázdaság tényállásáról, úgyhogy ezt a vonalat rövidre is zárhatjuk. Kedves nagypapák érdeklődtek még, hogy fasza gyereknek érzem-e magam. A beszédekről sajnos az atrocitások miatt nem tudok beszámolni, annyit hallottam, hogy néha mondták, hogy komunisták, meg hogy a másik oldalon van a gyűlölet.

Elvonulóban találkoztunk egy majomálarcos résztvevővel, aki táblája szerint hálás a rezsicsökkentésért, többek közt vele vonultunk el sörért, hogy fel tudjuk dolgozni az eseményeket. Útközben egy ötvenes kopasz még ránk üvöltött egy terepjáróból, hogy mennyit kapunk mi, mocskos kis buzi komcsik.

A videóért elnézést kérek, kicsit zavarban voltam, nem szoktam meg azt az érzést, hogy meg akar lincselni a békemenet népe, meg kénytelen voltam függőlegesben tartani a telefont, hogy ne szedjék ki a kezemből.

Kellett némi idő, hogy megnyugodjak, de minden megpróbáltatásért kárpótolt, hogy sikerült feljuttatni Dolant a Fidesz honlapjára is.

Viktor, Dolan és lincshangulat a szegedi fideszes kampányzárón

Fotó: SzegedCafé